Hogyan számoljuk a hívásokat
Beszélgetéseket számolunk, nem rekordokat. Ha egy hívás öt készüléken csörög, az egy hívás marad. És az a hívás, amely Önökhöz beérkezik és belül kapcsolják tovább, nem egy második, kimenő hívás.
Három szabály, több nincs
- Egy beszélgetés egy sor. Egyetlen híváshoz az alközpont több rekordot ír: egyet minden csörgő készülékhez, egyet minden várakozási sorhoz, egyet a hangpostához. Egy hívócsoportnál ez könnyen tizenhét is lehet. A hívást számoljuk, nem az alközpont könyvelését.
- Az irányt az dönti el, ki tárcsázott. Kimenő az a beszélgetés, amely Önöknél kezdődik – valaki Önöknél tárcsáz. Ha a hívás kívülről érkezik és belül adják tovább, bejövő marad, még ha az alközpont a továbbadáshoz belül kimenő ágat is ír.
- Fogadott azt jelenti: valaki felvette. A hangpostára vagy másik célra irányítást az alközpont „fogadottként" jelenti. A hívó számára nem volt ott senki. Ezért fogadottként csak az számít, amit ember vagy készülék vett fel.
Az a tárcsázási kísérlet, amelynél senki nem veszi fel, kimenő hívásként számít: a kísérlet a szolgáltatás. Csak fogadottként nem számít.
Mi mikor változott
- 18.09.2026 A kimutatások beszélgetéseket számolnak. Azóta egy belső továbbadás már nem számít önálló kimenő hívásnak. Ugyanez a szabály visszamenőleg érvényes minden tárolt hívásra – különben minden idősorban lenne azon a napon egy lépcső, amely összeomlásnak látszik, és nem az.
- 01.10.2026 Az elszámolás úgy számol, mint a kimutatás. Addig minden kimenő ággal rendelkező esetet elszámoltunk. Az átállás ettől a naptól hatályos, és nem alkalmazzuk visszamenőleg: ami el volt számolva, elszámolva marad.
- 01.12.2026 A „fogadott" embert feltételez. Ettől a naptól egy hívás csak akkor számít fogadottnak, ha egy munkahely vagy egy készülék felvette – nem akkor, ha az alközpont továbbadta. Ezt előre bejelentettük, hogy a számot senki ne a saját áttekintésében találja meg először.
Miért estek a kimenő számaik
Mert korábban túl sokat számoltunk – nem azért, mert kevesebbet telefonáltak. Minden vállalatra és harminc napra mérve, csak olvasva a valós adatokat:
- −53 % kimenő hívás. Minden második megszámolt „kimenő hívás" valójában egy átkapcsolás, egy várakozási sor vagy a hangposta ága volt.
- −3 % fogadott hívás. Itt a régi szám majdnem helyes volt; csak az átirányított hívásokat érinti, amelyeknél valójában senki nem vette fel.
A bejövő hívások eközben inkább nőnek, mint csökkennek: az a hívás, amelyet korábban kimenő ágként könyveltünk, most az, ami volt – bejövő hívás.
Hol ütközik a szabály a határába
Azt, hogy egy kimenő ág egy beérkező híváshoz tartozik-e, arról az azonosítóról ismerjük fel, amelyet az alközpont mindkét ágnak ad. Azokban az esetekben, amelyekben az alközpont az átirányítás okát kifejezetten megnevezi, ez a szabály mindet eltalálja – egyetlenegyet sem hagy ki.
Száz felismert ágból körülbelül három azonban valami más: egy kimenő hívás, amelyet valaki folyó beszélgetés közben indított – visszakérdezés és átkapcsolás. E szabály szerint nem számítanak önálló hívásnak. Ez döntés, nem mérés, és azért áll itt, hogy fel lehessen róni nekünk.
Állapot: 18.09.2026. A saját hívásadatokon mérve, nem becsülve. Ha a szabály változik, ez az oldal is változik – és a szám melletti megjegyzés is.